Az ember minden korai civilizációban átélte az ég és föld között fennálló szoros kapcsolatot. Az eget inkább férfi minőségű, szervező, impulzusokat adó világmindenségként, míg a földet női minőségű, szelíd, befogadó, az életet magában rejtő térként észlelte. Ennek a szemléletnek a révén a taoizmus a jin és jangra – égre és földre – úgy tekintett, mint az élet két alapvető szervező elvére, amelyek egy folyamatos, egymást kiegészítő metamorfózisban vannak, és az élet kiegyensúlyozottságáról és fejlődéséről gondoskodnak. Az ókori egyiptomi kultúra ezeket az elveket istenekként is megjelenítette: pl. a Tejutat Nut istennő személyesítette meg, míg a Nap erejét és fennköltségét Aton isten képviselte. Az antik görög civilizációban ehhez még hozzájöttek a bolygókat és azok egymáshoz való viszonyát megtestesítő isteni lények, melyeknek történetéről és emberekre gyakorolt hatásáról Homérosz az Iliasz és az Odüsszeia című eposzaiban mesélt. Ezt a római kultúra is magáévá tette, az istenek egy része a bolygók mai nevét viselte: Vénusz, Mars vagy Jupiter. A nem olyan távoli múltban a rózsakeresztesek, a teozófia, illetve az antropozófia is az élő szervezetek felépítésének és a bennük zajló folyamatoknak a felelőseként tekintett a világmindenség erőire.
Még ha az emberek átmenetileg el is vesztették az ég földre gyakorolt hatásaira vonatkozó ismereteiket, ez a tudás mégsem tűnt el teljesen. Sőt, az előző évszázadban először, újfajta módon kezdődött el ennek az aktivitásnak a vizsgálata, a konstellációkutatás. Ehhez fontos ösztönző erőt jelentett Rudolf Steiner és az antropozófia. Itt olyan módszerek – az úgynevezett képkészítő eljárások – jelentek meg, amelyek nagyobb nyitottságuk és érzékenységük révén képesek voltak a kozmosz erőit finoman – néha egészen világosan megmutatni: pl. Lili Koliskónak nap- és holdfogyatkozásokkor a kapilláris emelkedési módszerrel végzett kísérletei. Ezeket, a például Maria Thun munkásságának köszönhetően feltárt összefüggéseket a mezőgazdaságban is évtizedek óta figyelembe veszik és alkalmazzák.
Mára mi, emberek nagyot léptünk előre, és sokan közülünk képesek észlelni például egy bolygó felkelésekor a kozmosz aktivitását vagy belülről megtapasztalni a Nap különböző erőit az aktuális állatövi helyzetnek megfelelően. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy a modern világ hajszolt hétköznapjaiból kiszakadva egy pillanatnyi nyugalmi állapotot hozzunk létre.
A világmindenség földünkre ható erőit tanulmányozva egyre világosabbá válik, hogy ezek szoros kapcsolatban állnak az élő szervezetekkel. Az élő szervezetek alakjára, felépítésére, fenntartására és átalakulására hatással vannak ezek az erők, sőt irányítják mindezeket. Úgy tűnik, a föld így reagál az égből érkező impulzusokra. Ha pedig ezek az égi erők az élővilág egy elemében jelen vannak, akkor ez egy jel, hogy létezik a kapcsolódás az élővilág és annak különleges eredendő erői között. Ez a minőség egyik lényeges ismertetőjele: a kapcsolódás a saját kozmikus eredethez.
Napjainkban ezt a kapcsolatot más, a mai technológiák által használt erők gyengítik: az elektromosságról, a mágnesességről vagy az atomenergiáról egyértelműen állítható, hogy megszakítják az élővilág és annak forrása közti kapcsolatot. Ennek az elszakadásnak a megszüntetésére ma olyan eljárások válnak ismertté, amelyek ezt a kapcsolatot új módon, a földről az ég irányába kívánják újra felépíteni. A biodinamikus mezőgazdaság preparátumai az ebbe az irányba tett első kísérletek között vannak.
Forrás: adventa.info